Kapcsolatok, gyakorlati tudás és kommunikáció

A címben felsoroltakat, és még sokkal többet nyújt tagjainak az Építőmérnöki Szakkollégium - éppen ezért érdemes csatlakozni hozzájuk.

A BME Zielinski Szilárd Építőmérnöki Szakkollégium egy olyan szakmai műhely, ahol az építőmérnök hallgatók a gyakorlatban is megismerkedhetnek az egyetemen tanultakkal. Külföldi és hazai kirándulásokkal, szakmai workshopokkal, készségfejlesztő képzésekkel és óriási kapcsolati tőkével segíti a tagjait abban, hogy könnyebben megküzdjenek az egyetemi, majd később a munkahelyi kihívásokkal. A szakkollégiumnak öt tagozata van, amelyekkel igyekszenek lefedni az építőmérnöki szakma összes területét: Földmérő Tagozat, Kör-Vas-Út Tagozat, Mérnök Műhely, Szerkezetépítő Tagozat és Vízépítő Tagozat.

Új sorozatunkban mind az öt tagozatból bemutatunk egy aktív és egy senior tagot, akik azt is elmondják, mit ad/adott nekik a szakkollégium.

Balog Péter a szakkollégium Kör-Vas-Út Tagozatának vezetője, végzős MSc-s építőmérnök hallgató, MSc-s közlekedésmérnök hallgató, gyakornokként dolgozik és még a sportra is szakít időt. Hogy ennyi minden hogy fér bele, és mit ad neki a szakkollégiumi tagság, arról mesél a vele készült interjúban.

Jelenleg a szakkollégium Kör-Vas-Út Tagozatának vezetője vagy. Hogyan kerültél kapcsolatba a szakkolival?

2012-ben jöttem a BME Építőkarra, a szakkollégiumba 2014 őszén jelentkeztem. A másodév második félévében még elkezdtem a szerkezetépítő ágazatot, viszont volt egy Vasúti pályák című tárgyunk, ahol annyira magával ragadott a közlekedés, hogy módosítottam és elmentem infrastruktúra ágazatra. Ezután nyáron gondolkoztam, hogy megpróbálok keresni olyan lehetőséget, hogy valamilyen kari körbe bekerüljek, és a szakmai érdeklődés miatt esett a választásom a Szakkollégiumra. Még a nyáron találkoztam a Facebookon a Szakkollégiummal, és ősszel rögtön jelentkeztem tagjelöltnek. 2014 őszén jelölt voltam, majd 2015 tavaszától lettem tag. 2016 ősze óta vagyok a tagozat vezetője. 2016 ősztől vagyok az Építőmérnöki Karon MSc hallgató, majd idén ősszel a Közlekedésmérnöki Karon is elkezdtem egy képzést, hogy közlekedésmérnök is lehessek.

Miért vágtál bele a közlekedésmérnöki képzésbe is?

Gyakornokként dolgozom egy cégnél, és az ottani főnököm/mentorom foglalkozik felsővezeték tervezéssel. Úgy alakult, hogy mostanában több felsővezetékes munka volt a cégnél, és nagyon megtetszett. Ezután kezdtem el keresni a lehetőséget, hogy hogyan lehetne ezzel a jövőben foglalkozni. Így jött a Közlekedésmérnöki Kar, mert a felsővezeték tervezői jogosultsághoz kell közlekedésmérnöki vagy villamosmérnöki végzettség is.

Mit adott neked eddig a szakkollégium?

Amit nekem leginkább adott a szakkollégium, azok a szakmai lehetőségek és kapcsolatok. Amióta szakkolis vagyok, arra próbáltam törekedni, hogy a lehetőségeket kihasználva megismerkedjek minél több céggel, minél több emberrel. Egyrészt a saját karrierem építése miatt, másrészt a Szakkollégiumon belül a saját tagozatom kapcsolatrendszerét is erősítendő. Gyakorlatilag folyamatos a kommunikáció a Kör-Vas-Út területein dolgozó cégekkel. Ami miatt nagyon ajánlom a Szakkollégiumot, és azon belül a Kör-Vas-Út Tagozatot, azok a szakmai programok, ami nagyon jók. Az egyetemen nincs mindig lehetőség arra, hogy amit tanulunk az iskolapadban, azt a gyakorlatban is megnézzük, kipróbáljuk. A szakkollégium erre egy nagyon jó műhely, mert rengeteg szakmai gyakorlati lehetőség van. Ezen felül az út-vasút szakirányoknál is több társszakmával kell együtt dolgozni majd, az Építőmérnöki kari BSc alatt nincs lehetőség megismerni a társszakmákat, az MSc során már inkább, de a Szakkollégiumban ez egy teljesen általános bejáratott dolog, hogy együttműködünk a társszakmák képviselőivel, nagyon jó kapcsolatot ápolunk például a Közlekedésmérnöki Szakkollégiummal is.

Mik voltak a legjobb szakkolis élményeid?

Tavaly ősszel eljuthattam az InnoTrans-ra, ami egy kétévente Berlinben megrendezett vasúti szakmai világkiállítás. Hihetetlen élmény volt, hogy több ezer négyzetméteren láthattuk a vasút aktuális innovációit, ráadásul Berlin egy gyönyörű város, amit szintén megnéztünk a kirándulás során. A kiállításon nemcsak megnézni lehet mindent, hanem kérdezni is, kipróbálni a kiállított újdonságokat, vagyis szakmai szempontból nagyon izgalmas. Ez az út úgy jött létre, hogy folyamatos a kapcsolat cégekkel, akik segítettek abban, hogy kijuthassunk. A másik kedvenc szakkolis programom a Várostervezési Napok, amit minden évben megrendezünk a Közlekedésmérnöki Szakkollégiummal együttműködésben. Az a legjobb benne, hogy az életre neveli a hallgatókat: nagyon sok szakágnak kell együttműködnie benne, és rövid időn belül meg is kell valósítani egy közös projektet, legalábbis terv és megvalósítási tanulmány szinten.

Miért ajánlod más hallgatóknak az Építőmérnöki Szakkollégiumot?

Nagyon sok szakkollégistának sikerül elhelyezkednie azokon a kapcsolatokon keresztül, amiket a szakkoli tagjaként tud kiépíteni. Arra is volt már példa, hogy két egykori Kör-Vas-Út Tagozatos szakkollégista összefogott, és közös céget alapítottak. A szakkollégium szerintem egy nagyon jó baráti társaság, ahol nemcsak barátkozni és bulizni lehet, de szakmai kérdésekben és problémákban is lehet egymásra számítani, ami nemcsak a tanulásnál jön jól, hanem később a munkavégzés során is.

Rengeteg dolgot csinálsz egyszerre. Hogy jut mindenre időd?

Nagyon jó szervezés és nagy elhivatottság kell hozzá. Sokat segít, hogy van okostelefon, amin lehet emailezni, kommunikálni, akár utazás közben is. De azon is sok múlik, hogy mennyire szereti csinálni az ember. Nehéz képviselni és vezetni egy tagozatot mellette elnökségi tagként részt venni az egész Szakkollégiumot érintő ügyekben, nem mindig jön össze, hogy mindenkinek az érdekét össze tudjuk hozni, de sok a sikerélmény is. Nemrég egy új projektet is indítottunk: elkezdtük kiépíteni a kapcsolatunkat a Nemzetközi Építőmérnök Hallgatók Szövetségével, ami már most aktív, nemsokára megyünk Portóba a szövetség éves küldött gyűlésére. Egyre több a külföldi lehetőség is, ezért is érdemes szakkolisnak lenni.

Nagy Péter a Kör-Vas-Út Tagozat alapító tagja, a Várostervezési Napok kitalálója, és az is neki köszönhető, hogy a Karon elkezdték oktatni az AutoCAD Civil 3D szoftver használatát. Ma már sikeres cégvezető, aki egy hallgatótársával alapította meg úttervező és szoftver oktató cégét. Ha valaki a leírás alapján egy szabálykövető, mindig mintatanterv szerint haladó egykori hallgatót képzel el, akkor meglepődhet, mert Péter majdnem a maximum kihasználható idő (10 év) alatt végezte el annak idején az egyetemet – amiben az aktív szakkolis életnek is szerepe volt!

Hogyan indult a szakkollégiumos pályafutásod?

Kiskorom óta az utak és a közlekedési hálózatok érdekelnek, így eleve úgy jöttem az egyetemre, hogy közlekedésépítő mérnök leszek. Folyamatosan kerestem az olyan lehetőségeket, amik segítségével ezt az egyetemen kívül is tudom tanulni, gyakorolni. Ezért csatlakoztam a szakkollégiumhoz, és abban az időben létezett már Szerkezetépítő, Vízépítő és Földmérő Tagozat is , de a közlekedési létesítményeknek nem volt tagozata, így elkezdtem barátok között kérdezősködni, hogy ez érdekelné-e őket. Összejött egy hatfős kis csapat, és velük megcsináltuk a Kör-Vas-Út Tagozatot, aminek én voltam az első vezetője.

Szerinted mit tud adni egy hallgatónak a szakkollégiumi tagság?

Egy ilyen szakmai diákkör két fontos dolgot tud adni: az egyik az a gyakorlati tudás, mert az egyetemen néha kivetítenek valamit, néha elvisznek kirándulni, de alapvetően egy lexikális tudást kapsz. A szakkollégiumban viszont cégekhez ki tudtunk menni terepre, láttam, hogy egy aszfaltozás hogy zajlik, a sikló hogy működik. A másik pedig a szakmai élet: a kommunikáció, a menedzselés, a projektben gondolkodás, csapatmunka – amit rosszabb esetben az ember munka közben tanul meg, jobb esetben viszont már egyetemistaként. Erre tökéletes terep a Szakkollégium. Ehhez még hozzájönnek a baráti és szakmai kapcsolatok is.

Nagy szereped volt az AutoCAD Civil 3D szoftver oktatásának bevezetésében a Karon. Miért kezdtél el ezzel foglalkozni?

Azt éreztem hallgatóként, hogy az egyetem nem a legújabb, legjobb technikákat mutatja meg, ezért elkezdtem a neten keresgélni, és rátaláltam az AutoCAD Civil 3D programra. Lelkes titánként írtam egy emailt a szoftver fejlesztőinek, hogy „Nagy Péter vagyok, BME-s hallgató, és van itt egy kis csapat a szakkoliban, akik szeretnénk megtanulni ezt.” Az volt bennem, hogy majd a kukában végzi a levelem. De nem így történt, pár nap múlva jött egy levél a közép-európai központi vezetőtől, aki nem is magyar volt, de lefordíttatta a levelem, és válaszolt is angolul, hogy „Kedves Péter, nagyon örülünk ennek, összekötlek a megfelelő kollegával.” Ennek köszönhetően tartottak nekünk egy tanfolyamot, aztán hamarosan szabadon választható tárgyként elindult az Út és Vasútépítési Tanszéken, és ma már szinte kötelező tananyag. Ez a jó a szakkollégiumban, hogy egy ilyen helyzetben hivatkozási alap, hiszen volt mögöttem egy csapat, akiknek a nevében sikerült ezt elérni. És nemcsak ezt, a kapuk nyitva állnak, sok cég van, akik ebben egy lehetőséget látnak. Akár marketing, akár későbbi munkaerő, akár egyszerűen saját egyetemi tapasztalatok miatt segítenek – ebből a körtagok csak profitálnak.

Hogyan alakult a szakmai pályafutásod?

Még osztatlan képzésben végeztem, majdnem 10 év alatt, mert különböző munkák, a szakkollégium azért csökkentették az időt, amit a tanulásra tudtam fordítani. Az egyetem alatt dolgoztam tervezésben, kivitelezésben, államigazgatásban – szinte mindent kipróbáltam. Ennek ellenére nem tanultam rosszul. És végül sikerült lediplomázni, méghozzá a korábban már említett szoftveres témából írtam a diplomamunkámat. Később ezzel is foglalkoztam, tanácsadóként építőmérnöki tervezőknek nyújtottam segítséget, oktattam és a szoftverek fejlesztésében is részt vettem, én voltam a kapocs a mérnökök és az informatikusok között. Miközben itt dolgoztam, egy egyetemi jóbarátommal, aki egyben Kör-Vas-Utas alapítótársam is volt, már létrehoztuk a közös cégünket. Egy idő után nem ment a kettő együtt, ezért a saját cég mellett döntöttünk a biztos alkalmazotti lét helyett. Ezt szerencsére nem bántam meg. A cég főként úttervezéssel foglalkozik, de gyakran tartok oktatásokat, tanácsadást cégeknek.

Mit adott neked a szakkollégium, amiből cégvezetőként is tudsz profitálni?

Mindennel, ami egy cégvezetéshez kell, találkoztam már a szakkollégium tagozatvezetőjeként, majd elnökeként. A kapcsolatrendszer ápolása, kiépítése, kommunikáció és maguk az itt megszerzett kapcsolatok is nagyon fontosak. Megbeszéléseken fiatalként is tudok magabiztos tárgyalópartner lenni, ehhez a szakkollégiumos egyeztetések, tárgyalások során szereztem rutint. Ráadásul voltak ilyen irányú tréningjeink is, amik szintén sokat segítettek.

Mik voltak a legjobb szakkolis élményeid?

Az egész szakkolis időszakra nagyon jó visszagondolni. Jó érzés volt a 80 fős szakkollégiumot vezetni, de résztvevőként is rengeteg jó élményem van. Az első Várostervezési Napok megszervezése az egyik legjobb emlék, különösen azért, mert ez a program azóta is nagyon sikeres. A dolog úgy indult, hogy a Műhely újságban olvastam, hogy Újbuda önkormányzata és a BME együttműködési megállapodást kötött – és akkor beugrott, hogy milyen jó lenne az önkormányzattal és más szakmákkal együttműködésben megtervezni egy terület fejlesztését. Tárgyaltam a főépítésszel, az egyetemen belül számtalan emberrel, majd pár hónappal később megvalósult ez a terv. A másik legjobb élményem a Szakkollégium első külföldi kirándulása, ami egy háromnapos intenzív Horvátország-Szlovénia-Ausztria kör volt, rengeteg szervezéssel, külföldi kapcsolatépítéssel és izgalmas programokkal.

Kedvenced a transzszibériai vasútvonal. Ez hogy jött?

Gyerekkorom óta vasútmániás vagyok, és a vasúti közlekedés legizgalmasabb vonala ez a 9288,2 km hosszú pálya, amin már kétszer utaztam. Nagyon érdekes volt, ahogy Moszkvától, ami egy nyüzsgő világváros, haladtam kelet felé a Bajkál-tóig, ahol fokozatosan minden egyre egyszerűbb, emberközelibb és olcsóbb lett… elképesztő élmény.

Hamarosan folytatódik a Zielinski Szilárd Építőmérnöki Szakkollégiumot bemutató cikksorozat. Ha az olvasottak felkeltették az érdeklődésedet a szakkoli iránt, érdemes részt venni az infóestjükön.