Elhunyt Dr. Kormos Gyula - Nekrológ

Kormos Gyula 1950. június 26-án született Magyardombegyházon.

 

 

A Műegyetem későbbi oktatója hosszú évekig egy Törökszentmiklós melletti iskolában tanult. „Ugyan tó vagy patak nem volt a közelben, de már ekkor kis hidakat fabrikáltam játékból” – idézte fel első „mérnöki” próbálkozásait Gyula bácsi. Szülei kántortanítók voltak, így már kisgyermekként érte a harangozás első élménye.

 

Az általános iskolát követően a Törökszentmiklósi Gimnázium tanulója lett, ami akkoriban a vidéki középiskolák közül a legjobbak közé tartozott. Kiváló matematikatanára vele és a két-három legtehetségesebb diákkal külön foglalkozott, és számukra egyetemi szintű feladatokat adott: az integrálszámítást, a differenciálgeometriát, valamint a komplex számokat ismertette meg velük.

 

A középiskola utáni pályaválasztás dilemmája volt, hogy a Zeneművészeti Főiskola orgona tanszakára, vagy matematika-ábrázoló geometria szakos tanárnak jelentkezzen: utóbbi tárggyal szabadon választhatóként már a gimnáziumban megismerkedett. „A törökszentmiklósi tanácsházán javasolta nekem egy fiatal mérnök a közlekedésépítő mérnöki pályát” – villantotta föl élete egyik meghatározó pillanatát, hozzáfűzve, hogy az utak, hidak, vasutak tervezése számára igen érdekesnek ígérkezett; így a Műegyetemen kezdte meg tanulmányait. 1974-ben szerzett közlekedésépítőmérnöki diplomát, 1981-ben gazdasági mérnöki, majd 1990-ben vasútépítési és pályafenntartási szakmérnöki képzés keretében szerzett oklevelet.

 

Az egyetem befejezése után a szolnoki KPM Közúti Igazgatóságán helyezkedett el, majd megnősült és 1975-ben Budapestre került a Betonútépítő Vállalathoz, ahol lehetősége nyílt autópálya-területen dolgozni. A munkálatok ekkoriban viszont már Gödöllő felé zajlottak: az építéssel együtt kellett volna lakhelyét is megváltoztatni, amit nem akart. Mivel ekkor kezdődött az észak-déli metróvonal felszíni pályaszakaszainak az építése, nagyszabású feladat várta. „Egyből bedobtak a mélyvízbe, de szerencsére kiváló segítséget kaptam a művezető személyében: én voltam az ő felettese, ő pedig az enyém, kiválóan megértettük egymást” – emlékezett a szakmai kihívásokra.

 

1992-ben Megyeri Jenő professzor úr óraadónak hívta a Műegyetemre a Vasútépítési Tanszékre, ahol 1996-ben egyetemi doktori fokozatát szerezte. Legfontosabb szakterületei közé a hézagnélküli vágányok, a dilatációs szerkezetek, a vasútépítés és fenntartás, valamint a mozgásgeometria tartoztak. Oktatott tárgyai: Vasútépítés és fenntartás; Vasúti pályaszerkezetek, Hézagnélküli felépítmény, Vasúti üzem; Különleges kötöttpályás rendszerek és a Hegyi vasutak, kötélpályák voltak.

 

Kormos Gyula a mérnöki tevékenység mellett sem szakított a zenével és az orgonával. Rendszeres egyházi, kántori szolgálatai mellett a Magyarországi Evangélikus Egyház egyházzenei igazgatója orgonajavításra is kérte (az egyház csaknem 300 orgonájának körülbelül a fele műemlék). „Mindig törekedtem arra – és ez nemcsak az orgonajavításra, hanem a mérnöki tevékenységemre is igaz –, hogy egy probléma jelentkezésénél magát az okot szüntessem meg, ne pusztán az okozatot” – fogalmazta meg hitvallását.

 

Az orgonák mellett a harangok szakértőjeként is ismert. Komolyabb megbízást kapott a témában: Sopron és a környező jobbágyfalvak összes harangjának felmérését végezte el. A közelmúlt jelentős vállalkozásaként a Magyar Nemzeti Múzeum gondozásában jelent meg – a magyar régészet, muzeológia és a harangkutatások doyenje, Patay Pál, valamint Poór Péter szerzőtársával – Komárom-Esztergom megye harangjai című könyve, amely a megye régi és jelenlegi harangállományának minden ismert fontos adatát tartalmazza.

 

Hetvenedik születésnapján túl is aktív szakmai életet élt: a vasúti szakma és az oktatás mellett az orgonák, orgonatörténeti kutatások és a harangok töltötték ki idejét: „Az igényes munkához sok idő kell és gyakran nem könnyű összeegyeztetni e sokféle tevékenységet”.

 

Az Út és Vasútépítési Tanszéken nyugalmazott docensként egészen 2020. októberéig aktívan tevékenykedett. November 13-án távozott el közülünk. Családjának őszinte részvétünket küldjük, emlékét megőrizzük. Gyula bácsi, nyugodj békében!