2017. december 25.
1838-ban kora tavasszal a Duna jege a Csepel-sziget csúcsánál feltorlódott és ennek következtében Buda és Pest alacsonyabb részeit elöntötte a hírhedt jeges árvíz. Szinte minden budapesti találkozott a tetőző vízszintet jelző árvíztáblákkal, amelyek nemcsak a tragédia emlékét őrzik, hanem az árvizet követő évtizedekben az építési szabályok betartatását is szolgálták.
Azóta sok tanulmány és térképi feldolgozás készült az 1838-as árvízről, annak hidrológiai, társadalmi és gazdasági vonatkozásairól. Így részletes térképek állnak rendelkezésünkre az elöntés maximális kiterjedéséről, mélységéről és az épületek károsodásáról is. A katasztrófát követően többek között célirányos városfejlesztéssel -- pl. terepfeltöltéssel, vályogépületek tiltásával -- igyekeztek csökkenteni a jeges árvizek kockázatát.
A dolgozat célja, hogy
- térinformatikai és numerikus eszközökkel feltárjuk az épületekben bekövetkezett károk összefüggését, majd
- az árvízi veszéllyel és a felállított kárfüggvényekkel a korabeli körülmények között megbecsüljük az 1876-os jeges árvíz potenciális pusztítását valamint a jégmentes árvizek kockázatát.
A térképi elemzéseket GIS szoftverrel (QGIS) és 2D árvízi elöntésmodellel (SRH-2D, HEC-RAS) kell támogatni, a kár mértékének megoszlását pedig korabeli dokumentumok alapján kell megbecsülni.
Főbb források:
Lászlóffy W. (1938): Az árvíz műszaki leírása. In: Némethy K. (szerk.) A pest-budai árvíz 1838-ban. Budapesti Székesfőváros Közönsége.
Pest-Buda–Óbuda M=1:14 400 áttekintő árvíztérképe az 1838. évi árvíz okozta épületkárok ábrázolásával.
További dokumentumok és abból követendő linkek:
Török E. (2017): A budapesti özönvíz térképe. Magyar Nemzeti Levéltár.
Dunai Szigetek blog (2011): Az 1838-as jeges árvíz emléktáblái Budapesten.