Hidrológia
A hidrológia alapvető kérdése a csapadékból történő lefolyás megbecslése. Ehhez elkerülhetetlen a vízgyűjtő párolgásának, mint legfőbb veszteségi tag, ismerete. A párolgás minél pontosabb becslése rutinszerűen mért meteorológiai változók segítségével (léghőmérséklet, légnedvesség, besugárzás) a hidrológia egyik utolsó nagy, és egyáltalán nem triviális, kihívása.
Az 1. ábra Magyarország éves átlagpárolgását mutatja körülbelül kilométeres térbeli felbontással. Jelenleg ez a legrészletesebb, az egész országra kiterjedő párolgási térkép, amit a tanszék korábbi doktorandusza készített. Régebbi térképekkel összehasonlítva az látszik, hogy a térbeli változékonyság sokkal nagyobb, mint azt korábban gondolták. Feltűnők nagytavaink (beleértve a Tisza-tavat) és folyóvölgyeink magas párolgási értékei, az erdősült hegységeink magas értékeivel együtt.
1. ábra. Az évi átlagos párolgás eloszlása Magyarországon 9 év (2000–2008) adata alapján.
Az is jól látható, hogy az ország nyugati része – a nagyobb mennyiségű csapadék következtében – több vizet párologtat, mint például a Duna-Tisza köze vagy az alföldi régió. A Dunántúli karszt (a Balatontól északra) és a Duna-Tisza közi homokhátság alacsony párolgási értékei is jól kivehetők, a meszes (az alatta lévő repedezett kőzettel együtt), illetve homokos talaj nagy vízelnyelő kapacitása vagy az erdők részleges hiánya miatt. Az erdők nedvesség-visszatartó és szabályozó szerepe jól kitűnik a 2. ábrából.
2. ábra. Az erdők (zöld színnel jelölve a jobb oldali térképrészleteken) kiugranak környezetükből júniusi magas párolgási értékeikkel.
Ha a párolgást a csapadék arányában vizsgáljuk (3. ábra), újabb érdekes megfigyelést tehetünk. A Dunántúli középhegység karsztos, valamint a Duna-Tisza köze homokos területeinek nem meglepő alacsony értékei mellett az Alföld középső részének területe viszonylag magas relatív párolgás értékekkel szerepel. Ez nagy valószínűséggel a magas talajvíznek köszönhető, hiszen tipikusan hazánk belvíznek leginkább kitett területéről van szó. A narancssárga, illetve piros szín – nagytavaink mellett, leginkább síkvidéki erdőterületek felett, lásd például a Kisalföld, Duna-Tisza köze területét — azt jelenti, hogy a terület többet párologtat, mint amennyi csapadékból pótlódik. A különbözetet az erdő nyílván a talajvízből pótolja, mint ahogy azt már korábban hazai hidrológusaink a Duna-Tisza köze erdősített területein helyi mérésekkel bizonyították.
3. ábra. Az évi átlagos párolgás- és csapadékértékek hányadosának eloszlása Magyarországon 9 év (2000-2008) adata alapján