Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi EgyetemÉpítőmérnöki Kar - építőmérnök képzés 1782 óta

Az emberi jólét alapját jelentő ökoszisztéma szolgáltatások (ÖszSz) megléte alapvetően függ az azokat biztosító ökológiai rendszerek működésétől, többek között vízháztartásától is. Valamely terület – annak természeti tőke szintjétől és a hasznosítás módjától függően – az egyes támogató, ellátó, szabályozó és kulturális szolgáltatásokat különböző arányban biztosíthatja. Ez alapvető konflikushelyzethez vezet. Az érdekellentétek a területhasználat és a vízgazdálkodás esetében különösen kiélezettek. A konfliktusok okai közé tartozik az ismerethiány és az ÖszSz-ok figyelmen kívül hagyása/téves számbavétele. Ezért az érdeksérelmek csökkentésének alapja a különböző területhasználatokból és környezeti viszonyokból adódó ökológiai funkciók környezettudományi leírása, majd az azokhoz társítható ÖszSz-k gazdasági értékelése.

A fent általánosan megfogalmazott problémának számos konkrét hazai műszaki-vízgazdálkodási vonatkozása van: (i) a vízvisszatartás és a nem-szerkezeti jellegű kockázatcsökkentés gyakorlati megvalósíthatósága, (ii) a felszín alóli vízkivételek és az ökológiai vízigények összeegyeztetése, (iii) a sok víz-kevés víz (belvíz-aszály) problémakör kezelése, (iv) diffúz tápanyagszennyezés csökkentése, stb. A felsorolt vízgazdálkodási kérdések kutatása nem újkeletű, jelentős ismeretanyag áll rendelkezésre.

Ezért a javasolt kutatási téma célja, hogy:

1. A hazai természetvédelem-területhasználat-vízgazdálkodás témakört az ÖszSz újszerű, átfogó keretrendszerén keresztül közelítse meg;

2. A változó környezeti feltételekkel és a beavatkozások hatásaival is számoló esettanulmányokban vizsgálja a ÖszSz-k és a vízgazdálkodás hazai kapcsolatrendszerét, ezzel egyúttal a határterületi elmélet vízépítőmérnöki vonatkozásait is bemutassa.

Jelölttől a kutatás részeként az alábbiakat várjuk:

1. A vízgazdálkodási szempontból meghatározó ÖszSz-k kiválogatása, az azokat biztosító ökológiai funckiók leírására alkalmas, mérnöki szempontból jól becsülhető mérőszámok kijelölése.

2. Országos viszonylatban azonosítsa azon problémákat, ahol a területhasználati-vízgazdálkodási konfliktusok meghatározóak, és ezek kezelését az ÖszSz keretrendszer érdemben segítheti. A szakirodalom szintézisére és az elérhető térinformatikai adatbázisok feldolgozására alapuló probléma-azonosítás egyben területi lehatárolást is jelent.

3. A 2. pont alapján kiválasztott eltérő térléptékű esettanulmányok (probléma és mintaterület) segítségével számszerűsítse a szolgáltatások alapját képező ökológiai funkciókat több forgatókönyv esetén is. Ehhez a korszerű mérnöki-természettudományi eljárásokra és szoftveres megoldásokra támaszkodjon (a légkör-növény-víz-talaj rendszer hidrológiai-hidraulikai leírása; térinformatikai, geostatisztikai módszerek). A mintaterületi elemzések során törekedjen a matematikai leírás minél többrétű validációjára;

4. Vizsgálja, hogy az országos és/vagy mintaterületi elemzések alapján:

   1.  mérnöki szempontból mekkora az ÖszSz-k jelentősége, illetve

   2. felállítható-e megbízható kapcsolat a vízgazdálkodást érintő ÖszSz-k (függő változó) és a környezeti adottságok, illetve azok megváltozása (független változó) között. Amennyiben meghatározhatóak ilyen összefüggések, akkor tegyen javaslatot a vizsgált vízgazdálkodási problémák helyes kezelésére.